2008. október 30., csütörtök

"játszótársam"

ott tartottam, hogy elég döntésképtelennek éreztem magam. úgy döntöttem, személyesen kell megismerkednünk a gépekkel. elmentünk T.vel megnézni, aztán még tovább vacilláltunk. a végén arra jutottam, hogy a számomra fontos dolgokkal mindegyik rendelkezik, és azt néztem meg, hogy melyiknek hány olyan díszítőhímzése van, ami nagyon tetszik. (ez elég bárgyú dolog, de a végén már tényleg úgy éreztem, hogy számomra nincs más különbség a gépek között).

a "nyertes" a bernina lett:

























































persze a gépvásárlás után nem teljesültek be a reményeim, hogy minden nap varrok egy kicsit, de amikor használom nagyon szeretem. :)

nevet is akartam neki adni, de Tomi megelőzött, elnevezte "Bernie"nek (magyarosan Börni) mintegy a bernette rövidítéseképp. nem túl fantáziadús, régebben izgalmasabb neveket adtunk (a laptopunk Otto, a mackónk Fülöp), dehát mostmár nem szedhetem le róla a keresztvizet.

most örülünk egymásnak, amikor csak tudunk (=van egy kis időm varrni).

szomorú módon állandó varrókuckóm nincs, pedig nagyon örülnék egynek. így minden alkalommal elfoglalom az ebédlőasztalunk egyik végét, és a varrás végeztével pedig el kell pakolnom. ez sajnos kicsit macerás.

2008. október 12., vasárnap

Dublinból

elkészült, ilyen lett:




























nekem tetszik, Eszti és Miki is örült neki. :)

ja és vettem katicás gombokat is.





























egyébként Dublin most ilyen:















2008. október 10., péntek

jövünk Írország

ma este Írországba repülünk "nyaralni". nyáron nem voltunk sehol hosszabb időre (a legtöbb összefüggő szabadságom 3 nap volt). Esztihez és Mikihez megyünk, Dublinban leszünk 10 napig. tavaly nyár végén voltunk már Írországban, nagyon jó volt, mindig örömmel gondoltunk vissza arra a 10 napra. akkor többet mászkáltunk, most viszont nagyrészt Dublinban leszünk. ez egy hirtelen ötletből jött, Esztiék felajánlásából, lesz szállásunk, igazából csak az utat és az étkezést kell csak állnunk. már nagyon vártuk ezt a napot.
hogy ne menjünk üres kézzel, viszünk nekik játékot: Alhambra és Marokkó (Marokkóban voltak nászúton, ezért próbáltunk valami kapcsolódót). és hogy legyen valami kézzel készített is, ezért megvarrtam az üdvözlő kis házikót nekik, hogy kirakhassák az ajtajukra. virágokat gyöngyfonallal hímezgettem rá munkába jövet-menet a buszon, de még így sem lett kész indulásra. többször visszabontottam egy-egy virágot, mert nem tetszett. majd ott befejezem, remélem. a felirat kétnyelvű lesz feliratos hurka két oldalán: egy "üdv nálunk!" és egy "welcome". ha kész lesz megmutatom.

Dublin, St. Audoens tavaly:

2008. október 9., csütörtök

anyagok, megint

ma nem bírtam ki, hogy ne nézzek be a ferenckörúti 390-es textilboltba. kicsi darabkákat vettem, főleg T. karácsonyi ajándékához. magamtól nem vennék ilyen színű anyagokat, de ő csak a feketét hajlandó hordani, úgyhogy ha kiegészítőt akarok neki, akkor az fekete-szürke lesz. :)
















































a varrógép

a varrógép sztori hasonlatos az anyagoshoz. nagymamám öreg Finesse varrógépén tanultam varrni...jó persze én is a gombvarrással kezdtem mint minden gyerek. :) az egész család azt a gépet használta anyukám és Judit (aki a húgom) is. aztán anyukám pár éve vett egy elna gépet. volt rajta 3-4 díszítőhímzés, aminek nagyon örültünk. tökjó 4 lépéses gomblyukprogram volt rajta, az újdonságok teljesen lenyűgöztek. :) két dolgot nehezen szoktam meg: hogy az orsója függőlegen állt, nem szerettem alsó szálat befűzni. a másik, hogy a talpleeresztő kar nem hátul van - ahogy a Finesse-n -, hanem jobboldalt (ráadásul műanyag).

aztán új háztartás... és persze hiányzik a gép. főleg, hogy egy csomó olyan apró ötlet kezdett körvonalazódni bennem, amihez gép kell. függönyök, fali tartók, stb.

először a sürgősségi munkákhoz kölcsönkértem a régi Finesse-t (Judit megörökölte nagymamámtól, mert ő már öreg ehhez, nem lát jól). persze visszaszokni... annyira furcsa, hogy mennyire belerögződik az emberbe az a szinte reflexszerű mozdulat ahogy leengedi a varrótalpat.

elkezdtem nyúzni T.-t, hogy nekem varrógép kell. azt tökjól belátja, hogy nekem erre szükségem van (lételem! - bár nem varrok profin), olyan egyértelműnek veszi, hogy egy háztartásba varrógép kell, mint ahogy csavarhúzó is. arról már nehezebb meggyőzni, hogy nekem OKOS varrógép kell. olyan ami sokat tud. de végülis nem volt nagy harc, megbeszéltük, hogy mire szeretném használni, miért van nekem szükségem sok varróprogramra és felfogja, elfogadja.

szóval a döntés megszületett, nagyjából az árlimitet is belőttük. aztán elkeztünk nézelődni és jöttek-mentek az elképzelések. nagyjából 3 egyenrangú, nagyjából ugyanazt tudó gép mellett kötöttünk ki:

pfaff smart 200c
brother innov'is NV50
bernette 92c

index fórumon is kérdezgetek, de mindet dicsérik, elég döntésképtelennek érezem magam.

2008. október 8., szerda

az anyagokról...

egyszer volt, hol nem volt...
régen, a szülői házban jó dolgom volt: ha valamit varrni akartam akkor csak kikutattam az anyukám és nagymamám által felhalmozott anyagos dobozokat és biztosan találtam kedvemre valót... persze volt, hogy nőőseim azt mondták, hogy ezt másra szánták, de általában még alternatív anyagot is találtam, ígyhát ha egyiket nem adták, megkaptam a másikat.

könnyű volt, az évek alatt összegyűlt anyaghalmaz elég változatos volt. bár sokszor azt éreztem, hogy minden anyag régimódi. de attól még válogathattam a 20 banánosdoboznyi anyag között.

most bezzeg. itt állok a kicsinyke háztartással, és a rendelkezésemre álló anyagrepertoár nagyon nagyon esett...
egy szobás albérletben lakunk, az előző bérlők itthagytak nekünk 2-3 függönygarniturát (a beépített szekrény előtt voltak). van egy adag kékfestőm, egy népies szövet. van egy csúnya narancssárga nyomott mintás, de azzal nem szándékozom semmit tenni, maradjon az utánunk jövőknek is valami. :) ezen kívül hoztam otthonról egy saját anyagos dobozt, de ami benne van az igazából értékelhetetlen...


módszeresen nekiálltam az anyagok bővítéséhez, így próbáltam kicsinként kialakítani valami "gyűjteményt", hogy mégis lehessen ízlésesen variálni, összeállítani dolgokat.

persze T. ezt nehezen viselte, a "már megint anyagot vettél!" című mondatot elég gyakran hallottam az utóbbi időben. :( most sem mondom, hogy sok mindennel rendelkeznék, nem is lehet sok minden egy ekkora lakásban, de van egy nagy fekete zsákom tele mindenféle jóval.

minden kezdet nehéz

nos, hosszas gondolkodás után én is belekezdek a blogolásba. remélem, hogy van miért és lesz mit itt megosztani...

régóta "kreatívkodom". úgy érzem, hogy valami kézügyesség és fantázia szorult belém... ezért is mentem építésznek, ahol mindkettőre szükség van.
tervezem bemutatni régebbi munkáimat és majd lassanként felteszem ide az újonnan készülteket is.