a varrógép

a varrógép sztori hasonlatos az anyagoshoz. nagymamám öreg Finesse varrógépén tanultam varrni...jó persze én is a gombvarrással kezdtem mint minden gyerek. :) az egész család azt a gépet használta anyukám és Judit (aki a húgom) is. aztán anyukám pár éve vett egy elna gépet. volt rajta 3-4 díszítőhímzés, aminek nagyon örültünk. tökjó 4 lépéses gomblyukprogram volt rajta, az újdonságok teljesen lenyűgöztek. :) két dolgot nehezen szoktam meg: hogy az orsója függőlegen állt, nem szerettem alsó szálat befűzni. a másik, hogy a talpleeresztő kar nem hátul van - ahogy a Finesse-n -, hanem jobboldalt (ráadásul műanyag).

aztán új háztartás... és persze hiányzik a gép. főleg, hogy egy csomó olyan apró ötlet kezdett körvonalazódni bennem, amihez gép kell. függönyök, fali tartók, stb.

először a sürgősségi munkákhoz kölcsönkértem a régi Finesse-t (Judit megörökölte nagymamámtól, mert ő már öreg ehhez, nem lát jól). persze visszaszokni... annyira furcsa, hogy mennyire belerögződik az emberbe az a szinte reflexszerű mozdulat ahogy leengedi a varrótalpat.

elkezdtem nyúzni T.-t, hogy nekem varrógép kell. azt tökjól belátja, hogy nekem erre szükségem van (lételem! - bár nem varrok profin), olyan egyértelműnek veszi, hogy egy háztartásba varrógép kell, mint ahogy csavarhúzó is. arról már nehezebb meggyőzni, hogy nekem OKOS varrógép kell. olyan ami sokat tud. de végülis nem volt nagy harc, megbeszéltük, hogy mire szeretném használni, miért van nekem szükségem sok varróprogramra és felfogja, elfogadja.

szóval a döntés megszületett, nagyjából az árlimitet is belőttük. aztán elkeztünk nézelődni és jöttek-mentek az elképzelések. nagyjából 3 egyenrangú, nagyjából ugyanazt tudó gép mellett kötöttünk ki:

pfaff smart 200c
brother innov'is NV50
bernette 92c

index fórumon is kérdezgetek, de mindet dicsérik, elég döntésképtelennek érezem magam.